|
2019-08-15 12:03:21, csütörtök
|
| |
| |
Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
...... .........
Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: ,,Ne, még ne tegyék le! Várjatok!"
Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének körülményeit taglalja: méhébe fogadja, hordozza, világra hozza, bemutatja az Úrnak, megtalálja a templomban. Olyan sor ez, amin a magzati létből indulva az ifjúvá válás lépéseit nemcsak megfigyelhetjük, hanem magunk is tanulhatjuk. Az Ige testté lőn - mondjuk az imádságban, ugyanakkor pedig valljuk, hogy a test megdicsőülésében, a feltámadás eseményében visszafordul mindez. A test leveti a romlandóságot, és felölti a romolhatatlanságot. Mária mennybevétele így azt jelenti, hogy nemcsak ő fogadta be a mennyet, hanem a menny is befogadta őt.
Van a férfiemberben olyan érzés, ami őt az anyjához köti, és gyakran a feleségét is úgy választja meg, hogy tulajdonságaiban hasonlítson a Mamára. A cölibátusban élő latin papság éppen ezért Máriában az örök női ideált látja, úgy is, mint anya, és úgy is, mint társ. Érdemes volna visszamenni a teljes soron a Római Katolikus Egyház Mária-tiszteletének értelmezésében: nem lehetne tagadni, hogy a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja minden pap számára azért vonzó, mert magától az Úrtól örökölte ezt az attitűdöt. Akinek módja van megfigyelni, azt is észreveheti, hogy a cölibátusban élő papok akkor lesznek teljes mélységében Mária-tisztelőkké, amikor saját édesanyjuk már nem él. Ezt persze az anyák tudják, és mivel minden nő, aki anya, azt is tudja, hogy fiát csak akkor tarthatja meg, ha lemond róla, így szívesen statisztálnak fiuk Mária-tisztelete mellett azért is, hogy el ne veszítsék gyermeküket.
És mindez ott kezdődik, amiről a mai evangélium beszél. Két kismama találkozásánál, akik (már-még) ott hordozzák méhükben magzatukat. Mindketten megszenvednek érte. Egyikük azért, mert már idős, másikuk azért, mert túlzottan fiatal ahhoz, ami történik. Mária és Erzsébet találkozásában kezdődik el az, ami a történelem során a papi édesanyák és Szűz Mária között feszül. Mindegyikük azt érzi, hogy a lelkétől lelkezett gyönyörű magzat senki másé nem lehet, csak övé. Arany Toldijának 12. énekében a 17. strófa szól erről, amikor Miklós legyőzi a cseh vitézt, és a nagy üdvrivalgás és éljenzés közben egyszer csak megjelenik Miklós édesanyja: ,,Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta, / Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta, / Szemökből a zápor bőségesen hullott, / Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott: / ,,Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom, / Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom; / Be szép vagy! be nagyon illel leventének! / Isten sem teremtett tégedet egyébnek."
Így tekintve a mai ünnepet, az visszahoz valamit a féltő anya-gyermek kapcsolatból. Tekintsük úgy Mária mennybevételét, mint választ a mostoha létre, amely még a legbensőségesebb kapcsolatot is kikezdi.
*
- Kutúra oldalon
Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A II. vatikáni zsinat leszögezi, hogy Mária a ,,hit zarándokútját járta" (Lumen Gentium, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz ,,a szentséges Szűz elszenderülése" névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz ,,a Boldogságos Szűz mennybevételé"-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a ,,Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe".
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
- Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (ezeken a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra.
Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.
Forrás: Magyar kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
Címkék: megdicsőülésében, tulajdonságaiban, születésnapjáról, legbensőségesebb, megfigyelhetjük, értelmezésében, katolikusoknak, szükségszerűen, mennybevételét, magyarországot, születésnapját, föltámasztotta, magyarországon, elszenderülése, találkozásában, találkozásánál, mennybevétele, pártfogójának, romlandóságot, tiszteletének, megemlékeztek, jeruzsálemben, zarándokútját, statisztálnak, megszenvednek, férfiemberben, mennybevételé, cölibátusban, zarándokúton, körülményeit, kapcsolatból, magyarország, visszafordul, édesanyjának, hittételként, székesegyház, fiak nehéz, örvendetes rózsafüzér, második isteni, magzati létből, ifjúvá válás, test megdicsőülésében, feltámadás eseményében, test leveti, férfiemberben olyan, anyjához köti, teljes soron, anyák tudják, történelem során, papi édesanyák, lelkétől lelkezett, cseh vitézt, Szűz Mária, Római Katolikus Egyház Mária-tiszteletének, Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus, Arany Toldijának, Lumen Gentium, Boldogságos Szűz, Szent István, Magyarországot Szűz Mária, Patrona Hungariae-nak, Magyarországon Nagyboldogasszony,
|
|
Offline
